A Közlekedési tagozat (Rády Babi) szervezte a programot, amely nagy érdeklődés mellett, más tagozatok részvételével, teli busszal zajlott. A fő cél az ukrán határ közelségében fekvő Nagyar községi Luby kastély megtekintése volt, aminek a falai még Petőfit is látták. A községet 1393-ban említik először. Egyik híressége a Petőfi fája, egy 6 méter törzskerületű, 25 méter magas, elpusztult tölgyfa csonk. A hagyomány szerint Petőfi a valaha hatalmas lombkoronájú fa alatt, vagy annak közelében („ott, ahol a kis Túr siet beléje”) írta, illetve ez a környék ihlette A Tisza című versét.
A helyszínen a kastély idegenvezetője ismertette az épület történetét, ami bővelkedett jó és rossz fordulatokban. Úgy indult, mint egy meseszerű történet: egy fiatalember, Luby Géza 1879-ben a menyasszonyának épített egy csodás kastélyt, és mivel ő szerette a rózsát, kialakított neki a ház körül egy különleges rózsakertet, ahol romantikus sétákat tehettek. A Luby család szoros kapcsolatot ápolt kora több ismert szellemiségével is: a szomszédos Csekén élő Kölcsey Ferenccel, Petőfi Sándorral és Herman Ottóval. A család Petőfi Sándorhoz kapcsolódó barátsága híresen jó volt, a költő nem egyszer vendégeskedett náluk, akár napokig is a kúria vendége volt, és pihent a rózsakertben.
Aztán a család elszegényedett, eladósodott, a háború miatt menekülnie kellett. Az árván maradt kastélyt kifosztották, üresen állt sokáig, később egy ideig iskola működött benne. A teljesen leamortizálódott épületet nemrégen megvette egy budapesti vállalkozó, aki eredeti pompáját igyekezett visszaállítani. Bebútorozta, múzeumot, éttermet rendezett be, és a kertet is megmentette: ma ötszáz fajtából származó ötezer tő rózsa van beültetve, amelyek különleges színekben, mintákban pompáznak.
A kastély történetének meghallgatása és termeinek megtekintése után a Kéry Péter rendezte Petőfi-hagyományok Szatmárban című filmet nézték meg a résztvevők. Később, a helyi ízeket is felvonultató finom ebéd után, csodaszép időben a Rózsakert és a Pálmaház érdekességeit és szépségeit csodálták meg a kiránduló klubtagok. A szép helyszín, a látnivalók, a sok információ kellemes kikapcsolódást, maradandó élményt jelentett nyugállományú klubtagjainknak.
(Szöveg: Rády Antalné nyomán Dudás Sándor, fotók: Rády Antalné)
