Ezen az oldalon azon tagjainkról emlékezünk meg akik huzamosabb időn – legalább 10-15 éven – keresztül kiemelkedő tevékenységükkel jelentős mértékben elősegítették a Klub, illetve Tagozata működését és köztiszteletnek örvendenek. Helyhiány miatt ezen az oldalon elsősorban a Klub örökös tiszteletbeli elnökei szerepelnek. Az adatok forrássául a MH Budapesti Nyugállományúak Klubja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére készült kiadvány szolgált.
Született: 1929.
Meghalt: 2001.
Klubtag volt: 1986 – 2001
Tagozata: Pénzügyi
Tisztségei: Klub Ellenőrző bizottság elnöke
Klub Örökös Tiszteletbeli Elnök: 2001-től
1950-ben vonult be a Magyar Néphadseregbe. Első rendfokozata hadnagy.
Legfontosabb beosztásai: Pénzügyi Csoportfőnökség osztályvezető, Pénzügyi Szolgálatfőnökség osztályvezető.
Katonai hivatás során eredményesen végzett szolgálata elismeréséül a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet 1954-ben, a Vörös Csillag Érdemrendet 1979-ben, továbbá a Szolgálati Érdemérem, Tiszti Szolgálati Jel 10-30 év után járó kitüntetéseket kapta meg.
Ezredessé léptették elő 1975. április 4-e alkalmából. A Haza Szolgálatáért Érdemérem Arany Fokozata kitüntetést 1958-ban és 1970-ben kapta meg, illetve harnadik alkalommal a nyugállományba való vonulása előtti évben, 1985-ben.
Nyugállományúként nincs kitüntetése, de a MH BPNYKLUB Pénzügyi Ellenőrző bizottság második elnökeként az ellenőrzés irányításával segítette a KLUB eredményes tevékenységét.
Született: 1919.
Meghalt: 2003.
Magyar Honvédség halottja
Klubtag volt: 1976 – 2003
Tagozata: összfegyvernemi
Tisztségei: Klub díszelnök
Klub Örökös Tiszteletbeli Elnök: 2001-től
A Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola elvégzése után századosként avatva kezdte meg hivatásos szolgálatát 1950-ben. Katonai pályafutását lövészzászlóalj-parancsnokként kezdte, majd hadosztály-törzsfőnök , később hadosztályparancsnok, ezután hadsereg-törzsfőnök volt. 1962-ben nevezték ki vezérőrnaggyá .
1963-tól 10 éven át, mint az 5. Hadsereg parancsnoka szolgált.
1973-tól 1976-ig a HM személyügyi főcsoportfőnöke volt.
Ez utóbbi beosztásból vonult nyugállományba – 10 kitüntetéssel és számos elismerés birtokosaként. Katonai pályafutása során a különböző parancsnoki beosztásaiban alkotó módon, gyakorlatilag járult hozzá a hadtudomány vezetéselméleti fejlődéséhez.
Neve elválaszthatatlanul kötődik az 5. Hadsereg létrejöttéhez, a hadsereg fegyverzettechnikai fejlődéséhez, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar hadtudomány, a magyar haderő általános fejlődését meghatározó fiatal tisztek hivatástudat-formáló nevelésében és fejlődésük irányításába.
Született: 1915.
Meghalt: 2009.
Magyar Honvédség halottja
Klubtag volt: 1970 – 2009
Tagozata: Repülő – légvédelmi
Tisztségei: Klub elnök Klub Örökös
Tiszteletbeli Elnök: 2001-től
A II. világháború kezdetén hívták be katonának. A Budai Önkéntes Ezred tagjaként harcolt – a németek ellen – a budai harcokban. 1945-ben alhadnagyként hivatásos állományba került. Szolgált lövész-, tábori tüzér- és páncélosalakulatoknál, volt légvédelmi tüzérezred-parancsnok, légvédelmi hadosztályparancsnok, hadtest tüzérparancsnok légvédelmi helyettes is. Parancsnoki beosztásai mellett elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1959-ben a Szovjetunióban az elsők között sajátította el a légvédelmi rakétákkal kapcsolatos ismereteket.
Hazatérése után részt vett a honi légvédelmi rakétafegyvernem megalakításában. 1960-ban az elsőként felálló honi légvédelmi rakétaezred parancsnokává, 1961-ben az 1. Honi Légvédelmi Hadosztály légvédelmi rakéta tüzérfőnökévé nevezték ki. 1968-ban léptették elő ezredessé. 32 évi szolgálat után 18 kitüntetéssel vonult nyugállományba.
Elismert szakmai tevékenysége mellett jelentős irodalmi munkássággal is bírt. Részt vett a Légvédelmi tüzér- és rakétacsapatok második világháború utáni története című kiadvány elkészítésében.
Született: 1929.
Meghalt: 2001 .
Magyar Honvédség halottja
Klubtag volt: 1988 – 2001
Tagozata: összfegyvernemi
Tisztségei: Klub Tiszteletbeli Elnök
Klub Örökös Tiszteletbeli Elnök: 2002-től
1951-ben a Tiszti Iskola elvégzése után főhadnagyként avatták tisztté, és Tatán a Páncélos Tiszti Iskolán főelőadó, majd Rétságon harckocsi kiképző-tiszt lett. A Honvéd Akadémia elvégzése után a verpeléti harckocsiezred zászlóaljparancsnoka, majd a HM Páncélos Parancsnokság előadója, lőkiképzési tisztje volt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése ( 1960) után a HM Kiképzési Csoportfőnökségen páncélos harckiképző-tiszti, osztályvezető-helyettesi beosztásokat töltött be. 1969-ben elvégezte a Vezérkari Akadémiát, és mint ezredes az 5. Hadsereg harckiképzési osztályvezetője lett. 1973-tól az MN Kiképzési Főfelügyelőség csoportfőnöke (1975-től vezérőrnagyként), majd 1984-től (1985-ben altábornagy) – nyugállományba helyezéséig – az MN kiképzési főfelügyelője, miniszterhelyettes volt. Tapasztalatait beosztásaiban eredményesen hasznosította, jelentős szerepe volt az új technikai eszközök rendszerbe állításában. 1988-ban – 25 kitüntetéssel és számos elismeréssel – vonult nyugállományba.
Született: 1927.
Meghalt: 2020.
Magyar Honvédség halottja
Klubtag volt: 1990 – 2020
Tagozata: összfegyvernemi
Tisztségei: tagozat elnök, Klub társadalmi elnök
Klub Örökös Tiszteletbeli Elnök: 2002-től
1941- 43 között a Magyar Királyi Postán elektronikai szakmát tanult. 1948-ban a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki szakán kezdte meg tanulmányait. 1950 őszétől alhadnagyi rendfokozattal hadmérnöki tanulmányokat folytat a SzU-ban. Első beosztása 1957-ben századosi rendfokozattal a Tatai 25. hk ezred PK technikai helyettese volt. 1961-ben Budapesten az 5. HDS törzsében szolgál, mint a páncélos és gépjármű szolgálat javítási osztályvezető, 1967-ben kinevezték HDS PK Technikai helyettesének. 1971 február 01-jei hatállyal a Honvédelmi Miniszter kinevezte a MH Páncélos és Gépjármű Technikai Szolgálat főnökévé. 1973 novemberében vezérőrnaggyá nevezték ki. Mint VKF helyettes élére állt a teljes technikai integráció megvalósításának, a védelmi képesség növelését célzó fejlesztéseknek. 1984-ben altábornagyi kinevezését követően , az MN Fegyverzeti és Technikai Főcsoportfőnök, miniszterhelyettesként a haditechnika fejlesztése határozta meg munkájának alapját. 1990. 04. 01-től kérte felmentését és nyugállományba helyezését. Nyugállományba vonulását követően belépett a Budapesti Nyugdíjas Klub Összfegyvernemi Tagozatába, aminek 8 éven keresztül elnöke is volt.
Született: 1930
Klubtag volt: 1998 – 2003
Tagozata: Hátországvédelmi
Tisztségei: Klub elnök
Klub Örökös Tiszteletbeli Elnök: 2010-től
Az 1990-es évek elején, mint helyőrségparancsnok komoly támogatást nyújtott a Klubnak. Megszerveztette és kiszolgálta a nyugállományúak részére rendezett bálokat, hajókirándulásokat és lövészeteket. Egyéb programokhoz is anyagi és személyi segítséget nyújtott. A Budapesti Katonai Körzet parancsnokaként 1995-ben egyik kezdeményezője volt a Klub Hátországvédelmi tagozata megalakításának.
Nyugállományba vonulását követően 1998-ban felvállalta a Klub elnöki teendőinek ellátását. Nevéhez fűződik az egésznapos ügyvezetői rendszer bevezetése (ügyvezető elnök, titkár, pénztáros és gépíró-nyilvántartó), részükre már komolyabb fizetés biztosítása, a Budapesti Obsitos havonkénti megjelentetése. A Kiadvány szerkesztését is ő végezte. Kiépítette és rendszeressé tette a HM-I és a helyőrségi katonai intézményekkel, csapatokkal való kapcsolatokat, azok támogatásának biztosítását. Szponzorokat nyert meg a Klub programjainak támogatásához. Kisvállalkozása is anyagiakkal támogatta a Klubot. 2002-ben szövetségi leterheltsége miatt átadta elnöki teendőit
Született: 1940
Meghalt: 2020
Klubtag: 1995 – 2020
Tagozata: Hátországvédelmi
Tisztségei: Klub ügyvezető elnök, Klub elnök, Klub társadalmi elnök
Klub Örökös Tiszteletbeli Elnök: 2010-től
1959. november végén lett a klub akkor alakult Hátországvédelmi Tagozatának tagja. 1998 decemberében már a Klub ügyvezető elnöke. 2002 – 2014 között a Klub elnöke. Részese volt a klub működése kiterjesztésének, a működési feltételek biztosítása kijárásának, a klub jelenlétének biztosításához az MN és HM rendezvényeken. 2014-től a klub társadalmi elnökeként segíti a Klubtanács és az Ügyvezetés munkáját, tevékenységét.
Jelentős szerepet játszott – a Klub megbízásából – a HOKOSZ megalakításában.
Az előkészítés során kapcsolatot teremtett a nyugállományú szervezetekkel, kidolgozta a megalakításhoz szükséges okmányokat, irányította és előkészítette a szükséges lépéseket (alapszabály, irányvonal meghatározása, előkészítő ülések). A 2000-ben megtartott alakuló ülésen felvállalta a Szövetség ügyvezető titkári teendők ellátását, amit 2015-ig betöltött. Tevékenységével hozzájárult a HM, MH és alárendeltjeivel, a honvédséghez kapcsolódó társadalmi szervezetekkel való jó és korrekt kapcsolatok kiépítéséhez és fenntartásához. Részese volt nagy programok előkészítésének és végrehajtásának. Sokat segítette a tagszervezeteket.
Született: 1941.
Klubtag: 1996 –
Tagozata: Felderítő – 1.
Tisztségei: tagozat elnök, Szociális és Kegyeleti Bizottság elnöke, Klub elnök
Klub Örökös Tiszteletbeli Tag: 2014-től
Klub Örökös Tiszteletbeli Elnök: 2019-től
1959. november 13-án vonult be MH 9680 Hadihajós Dandárhoz katonai szolgálatra.1962-ben hadnaggyá avatták és hadihajós aknafigyelő-aknakereső alosztály parancsnokává nevezték ki, majd az MN 1480 alakulatnál századparancsnok volt.
1969-ben MNVK.2. Csoportfőnökség állományába nevezték ki. A szervezetnél több felelősségteljes beosztást látott el. Főtiszt, alosztályvezető , tanszékvezető helyettes, majd a szakiskola parancsnoka, végezetül humán igazgatója volt.
1974-1975-ben Dél-Vietnamban békefenntartó missziót látott el.
1996-ban szolgálati nyugállományba helyezték, de beosztásában főtanácsosként 2002 júliusáig tovább szolgált. 1996 szeptemberében belépett a BNYK Felderítő-! tagozatába. 2001-től a Felderítő-I tagozat elnöke. 2010-től BNYK vezetőségében a Szociális és kegyeleti bizottság elnökeként funkcionált. 2010-től a HM ldősügyi Munkacsoport tagja. 2014-től az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja elnöke. 2014-től a HOKOSZ ügyvezető elnöke, majd 2020-tól alelnöke. Elism.: 7 szolgálati évek, 6 érdem utáni, 1994. MK Kiskereszt Aranykor ezüst és arany, HKC II és I. , Barátságért Érdemérem.
1959 év végén, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia kibocsájtó parancsában a Honvédelmi Miniszter a MN Központi Tisztiház parancsnokának kinevezte Szász Domokos alezredest.
De ki is volt a Központi Tisztiház élére kinevezett régi-új parancsnok?
Szász Domokos 1923. március 6-án született, a Trianoni Békedekrétum alapján ekkor már Romániához tartozó Marosvásárhelyen a vasúti fékező édesapa és a család 4 holdnyi szántóföldjén gazdálkodó édesanya gyermekeként. Szülei korán elváltak, így a gyerekek nevelése az édesanyára hárult.
Általános iskolai tanulmányait Szentháromságban és Csíkszeredában végezte. A 6 elemi végeztével a családi gazdaságban és napszámosként segítette a család megélhetését. 1940 végén, Észak- Erdély visszacsatolásakor önkéntesként csatlakozott a magyar hadsereghez. A 37. hegyivadász rohamzászlóaljba kapott beosztást, ahol őrvezetői, majd tizedesi rendfokozatba lépett elő, később a továbbszolgálatot vállalva 1945 elejéig szakaszvezetőként tevékenykedett. Alakulatuk tényleges harcban nem vett részt. 1945 elején látva a háború számukra egyre kilátástalanabb helyzetét, a folyamatosan visszavonuló alakulattól lemaradtak (dezertáltak) és helyi ismerősöknél húzták meg magukat. Itt ismerte meg későbbi feleségét, akivel az esküvőt követően még 1945-ben annak rokonaihoz Miskolcra költöztek és itt telepedtek le.
Diósgyőrben a Vasgyár bányájánál talált munkalehetőséget segédvájár, ill. csillés beosztásban. Az újjáépítés eufóriájában élő fiatalember hamar beilleszkedett a helyi közösségbe. Ez vezetett oda, hogy 1949-ben – a hidegháborús készülődés felerősödésekor a munkahely ajánlásával – a már katonaviselt fiatalt a hadseregbe irányították, egyenesen a Petőfi Sándor Politikai Tisztképző Iskolára. A 8 hónapos képzést követően a HM kulturális osztályán kapott instruktori beosztást.
A kultúra iránti elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban mint, hogy 1951-53 között a budapesti Móricz Zsigmond Népművelési Iskolát is elvégezte.
1952 vége különösen meghatározó lett Szász immáron őrnagy életében. November utolsó napján Nógrádi Sándor altbgy. összehívta a kulturális osztály munkatársait, hogy bejelentse a Központi Tiszti Ház parancsnoka betegség miatt huzamosabb kórházi kezelésre szorul. Körbe nézett a jelenlévőkön, majd rábökött Szász Domokosra és ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy holnaptól maga lesz a Ház parancsnoka. A parancsot majd később írásban is megkapja. És ezzel megkezdődött egy nyugállományig tartó elkötelezett színvonalas munka.
A Ház éléről 1955-ben, a szovjetúnióbeli akadémiai előkészítőként a ZMKA-ra való beiskolázása miatt felmentették. A történelem azonban ismét közbeszólt. A szovjet akadémia helyett a ZMKA-ra került beiskolázásra, amelyet 1959-ben végzett el.
Az 1959 december 15-iki kibocsájtó parancsban a beosztás ismerős volt. A Néphadsereg Központi Tiszti Ház parancsnoka lett ismét. Teljesen új körülmények és elvárások várták a Váci utcai komplexumban. Sok minden változott, de jónéhány régi ismerős kollega, munkatárs között viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen történt a folytatás.
A hivatásos állomány műveltségi színvonalának, iskolai képzettségének javítása, az új technikai eszközök kezeléséhez szükséges új információk terjesztése, a kulturális, művelődési igények fejlesztése, a hozzátartozók társadalomba való beilleszkedésének segítése mind-mind fontos terület volt a ház munkatársai előtt.
A parancsnok figyelmét nem kerülte el, hogy a tulajdonképpen „zárt” intézményhez egyre több belépési engedély iránti kérelem futott be a nyugállományba vonult katonák részéről. (ti. ekkoriban a házat csak szolgálati igazolvány, ill. a ház parancsnoka által kiállított állandó, vagy eseti belépési engedéllyel lehetett látogatni.) A kérelmek elemzésénél feltűnt, hogy mekkora szellemi tőke van ebben a közegben, melyet a hadsereg és a hazafias honvédelmi nevelés is hasznosíthatna.
Közel egy éves kitartó talpalás, elemzések, kimutatások és meggyőzőnek vélt érvelések kellettek ahhoz, hogy végül is 1961. április 6-án megjelent a HM parancs, mely természetesen a Ház feladatkörébe sorolva, a Budapesti Nyugállományú Tisztek és Tiszthelyettesek Klubja megalakításáról. Igen, itt kezdődik a mi történetünk.
Az alakuló ülésen mindössze 74 főt számlált a tagság, de néhány év alatt 1400 volt az aktív tagok száma. A klub önálló vezetőség által végezte munkáját, de a szakmai felügyeletet a klub parancsnoka látta el. A ház vezetése felhasználva elismertségét, lehetőségeit, a klub vezetésével közösen megtalálta azokat a kapcsolódási pontokat, melyek a nyugállományúak és a különböző honvédelmi, társadalmi szervezetekkel közös lehetőségeket rejtettek, kölcsönösen segítették egymást. Így az MHSZ szakmai tagozataiban (gépjárművezetőképzés, híradó, lövész, stb.) valamint a TIT hadtudományi, haditechnikai szakosztályaival kooperálva segítették a széleskörű katonai propagandát, a sorkatonák előképzését a hadsereg iránt érdeklődők tájékoztatását. Egyre több helyen, az általános és középiskolák honvédelmi napjaitól a KISZ klubok rendezvényeiig jelent meg a „harcedzett nyugállományúak” serege.
Az új szervezet létrehozásának értékét fényesen bizonyítja, hogy az első éves Parancsnoki beszámolót követően a következő évben már külön soron jelent meg a központi pénzügyi tervben a nyugállományú klub éves támogatási összege és a térítés nélküli autóbusz kilométer keret.
Szász ezredes a hadsereg történetében először (s talán azóta sem) 1971-ben átfogó művelődésszociológiai felmérést kezdeményezett és az MTA titkára (dr. Nagy őrgy.) vezetésével és a klub vezető munkatársainak (köztük Kulcsár Gáborné polgári alkalmazott – aki jelenleg is a Törzsasztal megbecsült tagja) és 15o-nél is több önkéntes bevonásával készített a budapesti helyőrséget teljes egészében lefedő állomány és hozzátartozói igényeiről. Ennek a munkának a tapasztalatai, következtetései nagy segítséget jelentettek a ház munkájának és az akkor indult új (Népstadion úti) ház funkcionális tervezéséhez, ill. tananyagként a ZMKA hallgatók részére.
Bár élete és sikereinek döntő része a Váci utcai Tiszti Casinohoz kötötte, tudomásul vette, hogy az épület egyre nehezebben viseli a növekvő terhelést, új, korszerűbb intézményre van szükség. Szakmai tapasztalataival segítette a tervezés folyamatát, mindig szem előtt tartva a kulturális igények, értékek magasszintű kielégítésének biztosítását. A hosszan elnyúló építkezést mindig a felelős gazda szemével figyelte. Az új intézménybe való átköltözést, köztük muzeális értékek áttelepítését is nagy körültekintéssel irányította. Az átköltözés befejeztével, az építők részére adott ünnepi műsort követően (melyen a párt és állami vezetők is részt vettek) bejelentette Szász ezredes, hogy az új ház új kihívásokat állít a vezetés és a ház dolgozói elé, melyhez új parancsnokra van szükség, így kéri nyugállományba helyezését. (megjegyzendő, hogy a Ház ünnepélyes, „szalagátvágós” átadására mind a mai napig nem került sor. – szerző)
Kultúra iránti elkötelezettségét mutatja, hogy későbbi utódai még fontosnak érezték szakmai ismeretének, gyakorlati tapasztalatának hasznosítását, így 1986 és 1991 között szakfelügyelői státuszban alkalmazták.
1994-től a hadseregben dolgozó hajdani közművelődési szakemberek baráti társasága meghívására örömmel csatlakozott és hosszú időn keresztül a később Törzsasztal Baráti Társaság nevet felvevő közösséghez, melynek alapító tagja volt.
Ki is volt hát Szász Domokos ezredes? A XX. század minden traumáját átélt kultúrkatonája, a mai honvédségi nyugállományú klubok szülőatyja, a Törzsasztal tagozat alapító és aktív tagja.
Emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrizzük.
Pácser Bálint ny. alezredes
Törzsasztal tagozat elnöke
