Kisbajomba, az utcái, közterei szépsége miatt a Rinyamente ékszerdobozának is nevezett falucskába látogatott klubunk több tagozatából verbuválódott, a falusi hangulat és ízek iránt fogékony társaság, Szekuláné Csilla szervezésében.
A település említésével egy 1397-ből származó oklevélben találkozhatunk először. Az 1784/85. évi népszámláláskor 545 fő lakott a településen, ma 320 körül van a lakosság létszáma. A településnek két műemléki védelem alatt álló épülete van: az 1847-ben épült református templom, és a két évvel fiatalabb egykori református lelkészlak. Ez utóbbi épület ma népi hagyományőrző és erdei iskolaként várja vendégeit.A helység utcáin rengeteg régi falusi ház található, családok által is látogatható szálláshelyük működik, és egy kis falumúzeumot, mini-skanzent is kialakítottak. A faluközpont 2018-ban megkapta az Örökségünk, Somogyország Kincse kitüntető elismerést.
A korábbi Konyhafőnök-nyertes Orbán Ágnes a férjével, Szabolccsal családi vállalkozásban működteti az Élő Pajta nevet kapott, sok lábon álló vállalkozásukat. Vendégeket, csoportokat, akár iskolai osztályokat fogadnak, tartalmas, rájuk szabott programokkal készülnek, de vállalják családi rendezvények lebonyolítását is.
Klubtársaink a fogadópálinka és többféle sajtból álló kóstoló elfogyasztását követően változó bátorsággal ugyan, de nagy örömmel etették a kecskéket, teheneket, simogatták a nyuszikat, cicákat. Lehetőség nyílott a kosárfonás alapjainak megismerésére is egy olyan helyi mesterembertől, Kakas Józseftől, aki ötven éve fon, egyes munkái Ferenc pápához is eljutottak, és emellett rattan bútorok javításában is hírnévre tett szert. Kipróbálhatták ügyességüket a hölgylátogatók azzal is, hogy – a háziak által jó előre előkészített tésztából – perecet készítettek, tésztafonási mintázatokat ismerhettek meg. A munka jutalmaként az udvaron eközben lefőtt gulyás mellé ezeket el is lehetett ebédre fogyasztani. Persze nem maradt el előtte a pálinkával kínálás, sőt ebből lehetett vásárolni is. Ebéd után két csoportban megismerkedhettek a falu épített értékeivel; a régi paplak, a református templom, a mini-skanzen, az erdei iskola, stb. mind a helyiek lakóhelyük iránti szeretetéről beszélt. Többször lehetett hallani a paraszti, vagy módosabb gazdák restaurált házaiban kiállított bútorokat, eszközöket, szerszámokat nézőktől a nosztalgikus felismerést, hogy „Jé, ilyenem nekem (anyukámnak) is volt”, vagy „IIyet én is használtam”… És a fénypont: a saját kezű sajtkészítés, amiben szinte minden hölgy kipróbálta magát. A késztermékből fejenként egy-egy darabot távozáskor még a férfiak is kaptak. Emellett aki akart, az vásárolhatott a család által készített sajtféleségekből, amelyekkel egyébként Kaposváron és más helyeken a vásárokban sikeresen szerepelnek a háziak.
Bár az időjárás nem volt igazán kegyes hozzájuk, tartalmas, hasznos és kellemes napot töltöttek a látogatók a kies somogyi falucskában.
(Szöveg és fotók: Dudás Sándor)
