Fájó szívvel tájékoztatom a Nyugállományúak közösségét, hogy 2025 május 23-án 93 éves korában elhunyt professzor dr. Lindner Miklós nyá. altábornagy úr a Budapesti Nyugállományúak Klubja Híradó Tagozatának Örökös tiszteletbeli elnöke.
Úgy gondolom, hogy az Emberről, a Tudósról, a Katonáról Dr. Horváth László Ferenc által Miklós bácsi 90. születésnapjára írt goldolatok mondanak el a legtöbbet számunkra.
Prológus:
Miután 1999. szeptember 17-én felavattuk Cegléden Puskás Tivadar immár harmadik szobrát, ezt követően este a Stefánia Palotában híradóbált rendeztek. Ezen, még a torta felszeletelgetése előtt, mint a szobrot ajándékozó Puskás Technikum igazgatóját mutattak be dr. Lindner Miklós nyá. vezérőrnagynak. Azzal kezdte, ismeri és szakmailag nagyra becsüli az Iskolát, Őt is ott avatták levelező tanulóként távközlési-technikussá. Viccesen azt válaszoltam „Akkor nekem kell gyufáért szaladnom, mivel én csak 1967-ben végeztem ugyanott, igaz nappali tagozaton, tehát ebben az esetben az öngyújtó is megteszi.” A továbbiakban kiderült, hogy iskolatársam 16 év 5 hónappal idősebb nálam, tehát a „Magyar Köztársaság törvényei alapján, akár örökbe is fogadhatna!”, sütöttem el következő poént… Azóta eltelt 22 év és ha csak virtuálisan is, de a kölcsönös örökbefogadás több lépésben megvalósult. Egy 2008. október 6-i aradi koszorúzás kapcsán derült ki, hogy ifj. Lindner Miklóska életének első 6 feledhetetlenül boldog évét Aradon, apai nagyszüleinél élte végig, annak ellenére, hogy Budapesten ugyanazon a Baross utcai „Frigyesi klinikán” látta meg a napvilágot, mint én bő 16 évvel utána, (ahogy ezt már előbb is említettem.)
Itt, ebben a szösszenetben nem gyermekkoráról, nem az igen eredményes és roppan fényes katonai karrierjéről, nem a Híradó Tagozat összetartásában és nem a Puskás Tivadar Híradó Bajtársi Egyesület megalapításában szerzett elévülhetetlen érdemeiről fogok „dalolni”, hiszen ezen tettei sugarait többségünkben végignapoztuk és több dalnok, köztük én is több hangnemben már megénekelte. Hála a Mindenhatónak, a 60 és 90 életév között elég sok kerek, ünnepelhető évforduló volt. Megtöröm a hallgatás csendjét, és még ha még kiátkozol is, én a továbbiakban Prof. dr. Lindner Miklós nyá. altábornagy címzetes egyetemi tanár eltitkolt tudományos munkásságát próbálom meg leírni.
Hogyan is kezdődött? Kívülről nézvést az indítás „zöld rakétáját” az MN Vezérkari Főnöke 1969-ben lőtte fel. A „Honvédelem” hasábjain pályázatot hirdetett tanulmányok, cikkek írására, melyek a honvédség alapvető gondjai megoldására irányulnak. Váratlanul igen sok, 128 darab pályaművet adtak be, melyből a bírálóbizottság végül 13-at díjazott. 10 második, 2 első díjas lett. Fődíjat pedig Lindner Miklós alezredes, az 5. Hadsereg híradófőnök-helyettese érdemelte meg „Szárazföldi csapatok híradásának kérdései más nemzetiségű szövetséges csapatok vezetésének tükrében” című „dolgozatával”. A pályamű lefordítása és több titkosított helyen megvalósított megjelenése után egyenes út vezetett az 5. Hadsereg híradófőnöki kinevezéshez 1971 tavaszán és a levelező hadtudományi aspirantúra megkezdéséhez 1971 őszén, „Többnemzetiségű FRONT kötelékében működő összfegyvernemi hadsereg támadó hadművelete híradásának megszervezése és biztosítása, az információáramlás mutatóinak vizsgálata” címmel, témavezetővel, előírt vizsgákkal, 12 hónap felmentési idővel, ahogy azt a Magyar Tudományos Akadémia szabályzata előírja. A felmentés azonnal el is maradt, mivel az alezredes bajtárs megkapta harmadik ezredesi aranycsillagját és 1975-ben az MN híradófőnökévé nevezték ki. Ez a megtisztelő beosztást erősen, (legalább 4 évre) visszavetette a kandidátusi értekezés megvédését. (… de Lindner ezredesnél a nap 24 órából, plusz 3 éjszakai tudományos elmélkedési és 1 hajnali úszás órából állt.) Így aztán az aspirantúra munkahelyi vitájára, HM Tanácsteremben csak 1978. május 29-án kerül sor, „A híradás gyakorlati problémáinak vizsgálata és megoldási módja a többnemzetiségű front kötelékében működő összfegyvernemi hadsereg támadó hadműveleteiben” kicsit finomított címmel. A résztvevő 15 főből, 5 már a hadtudományok kandidátusa volt, a többi meg valószínűsíthetően erre a fokozatra aspirált.
A 2 jegyzőkönyvből kiolvasható, hogy minden hozzászólás úgy kezdődik: „A dolgozat kiváló. A szerző zseniális, de szerintem…, ha ő írta volna… és csak ezért, hogy még jobb legyen…” Majd ezután a témához csak többé-kevésbé illő saját zsenialitását fényezte. (Tudom, durva vagyok, de 40 év alatt sok munkahelyi vitán voltam ott…) Ilyen a „világ tudományos élete”: kötelező a munkahelyi vita és az esetek többségében nincs semmi értelme, hiszen a magára valamit is adó témavezető gyenge disszertációkat nem is enged oda. Viszont a jelöltet megriasztja és újra kezdi alkotását. Főhősünket ez másfél évre vetette vissza, ezzel gáncsoskodóinak sok örömet okozva.
A briliáns disszertáció megvédése
A disszertáció megvédésére a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasó termében, 1979. október 10-én kerítettek sort. A dolgozatban leírtak addigra a VSZ koalíciós gyakorlatain már kiválóra vizsgáztak, így „Az összfegyvernemi hadsereg híradása továbbfejlesztésének lehetőségei a koalíciós összetétel vezetési igényeinek figyelembevételével” lett az új címe. Itt már minden a valós tézisek, valós méltatásáról szólt, melyet a 7 tagú bíráló bizottság a maximálisan adható 21 pontból 20-ra értékelt. (Ez kimagasló eredmény, hiszen a fokozathoz akár 15 pont is elegendő lehetett volna.) A jegyzőkönyvek alapján a „Tudományos Minősítő Bizottság Hadtudományi Szakbizottsága 1979. november 9-i ülésén Lindner Miklós vezérőrnagyot a hadtudományok kandidátusává nyilvánította”. A TMB döntéséből olvashatjuk, hogy parancsnokai is kiválóra értékelték bajtársunk összteljesítményét és a honvédelmi miniszter javaslatára, 1979. szeptember 29-én, a Fegyveres Erők napján „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács Elnöke Lindner Miklós ezredest vezérőrnaggyá nevezte ki”.
Mivel ebben az időszakban a ZMKA még nem rendelkezett akkreditációval doktori fokozat adományozására, a jól bejáratott módon a hadtudományok kandidátusainak kerestek egy a disszertáció tartalmával harmonizáló egyetemi kart, melynek tudományos bizottsága „befogadta” művével az alkotót és saját egyeteme doktorává fogadta. A híradó alakulatok kapcsán a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kara logikus, bejáratott út volt. 1980. május 19-én Lindner Miklóst a villamosmérnöki kar „Műszaki doktorává” avatták. Így ettől a naptól hivatalosan használhatta a dr. előtagot vezeték neve előtt. A kandidátusi cím fix tiszteletdíjjal és váltakozó mennyiségű munkával is járt. Főhősünket, csak felsorolásszerűen beválasztottá az MTA Hadtudományi Szakbizottságába, az MTA Űrtávközlési Szakbizottságába, HM Tudományos Kollégiumába és a KGST Postai és 6 Távközlési Bizottságába, melyekben többször igen felelősségteljes szakmai döntések meghozatalának vált részesévé.
A magyar felsőoktatás átállt a nyugati metódusra Az 1993. évi LXXX. számú felsőoktatásról szóló törvény alapján, a MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA DOKTORI TANÁCSA 1996. december 27-én egy angol nyelvű diplomán, az 1979-es kandidátusi disszertációja alapján megkapta a PHD (DOCTOR of PHILOSOHY) fokozatot, mellyel elérte a nyugati metódus legmagasabb fokozatát. (Ehhez szükség volt arra, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktori iskoláját akkreditálják.) Nyolc évre rá, 2004. novemberére ráébredt a ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM szenátusa, hogy címzetes címeket adhat és erről egy eredeti latin nyelvű oklevél magyarra fordításával tisztelte meg CÍMZETES EGYETEMI TANÁRI címmel DR. LINDNER MIKLÓS PHD nyá. VEZÉRŐRNAGYOT. A 2010-ben létrejött NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM se feledkezett meg Miklós bácsiról és 2012 január 1-jén Dr. Lindner Miklós ny. altábornagy részére CÍMZETES EGYETEMI TANÁRI címet adományozva mondott köszönetet eddigi munkájáért, tulajdonképpen 80. születésnapja tiszteletére. A 75. születési évfordulóról sem feledkezhetünk meg, ha már a köztársasági elnöknek is eszébe jutott. 2007. május 21-én, a HONVÉDELEM NAPJÁN léptette elő DR. LINDNER MIKLÓS nyugállományú VEZÉRŐRNAGYOT nyugállományú ALTÁBORNAGGYÁ. A pandémia sem tudta megakadályozni a NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM szenátusát, hogy 60 évvel még a ZMKA-án átvett első diploma emlékére 2021. szeptember 23-án GYÉMÁNT DIPLOMÁT adjon.
Epilógus: A szösszenet írása közben találtam egy cikket fényképpel, melyen 2004. március 16- án (Közös iskolánk névadója Puskás Tivadar halálának 111. évfordulóján) dr. Lindner Miklós nyugállományú vezérőrnagy lekapcsolja (tehát megadja a kegyelemdöfést) a MH Híradó Parancsnokság Főhírközpont 2. Hírközpontjában az ARF-102-es (crossbar) analóg telefonközpontját. Én láttam, hogy könnyes a szeme. Miklós bátyám ezt eddig titkoltad. Ezek után kénytelen vagyok elmesélni neked, hogy 2011. augusztus 14-én (éppen Édesapám születésének 100. évfordulóján) 23 óra 59 perckor a Szabadság hegyi televízió és URH rádióadók géptermében ráhelyeztem jobb mutatóujjamat az egyik piros gombra. A tőlem 2 méterre álló ügyeletes üzemeltető technikus meg ugyanezt tette a másik gombnál és elkezdett visszafelé számolni. 60,59,58…Ekkor eszembe jutott Magyari Endre, aki 1923-ban a Gyáli úton odaszólt Marczal János segédtisztnek: „János, míg én hangolom a Huth adót, addig legyen szíves és a mikrofonba jó hangosan számoljon 1-100-ig előre, majd 100-1-ig vissza, az ángliusok is így csinálták Londonban.” … 23,22,21…Vajon Marczal János segédtisztnek eszébe jutott-e, hogy történelmet ír? …5,4,3,2,1… és megnyomtuk mindketten a gombot. Az OIRT 1. csatorján, Budapesten 1975 óta folyamatosan működő EMV gyártmányú 20/4 kWos televízióadó örökre leállt. A könnyeim meg kicsordultak. Nehéz örökséget hagytál rám Miklós bácsi. Iskolatársunkhoz, Bródy Jánoshoz fordultam segítségért:
„Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá, még nem tudom, hogy kezdjem el?” „Félek, nem értesz meg. Keresem a szót, keresem a hangot.” Keresem az embert, keresem a katonát, aki nyomdokodba léphet. Percek óta bámulom a korfát, … 60 év alatt. Nézem, nézem és megjelenik István. Igaz még csak százados, de 35 éves sincs és már PhD hallgató. Felsorolni se tudnám mit tett eddig a seregért… Ő meg Szabolcs. Mérnök doktor, 41 éves őrnagy… Hoppá! Kollégája András, aki 43 éves mérnök doktor alezredes … és jönnek szépen sorba: Lajos, Tibor, Szilárd… kinek a fejében, kinek a kezében, kinek már a tarsolyában a marsallbot. Bátran állíthatom, hogy a Csoportfőnökségen, a Tagozatban, az Egyesületben félévszázad alatt elültetett „LINDNERI GONDOLAT” magoncai mára kikeltek!
Ígérem, rendszeresen öntözni fogjuk Őket.
Horváth László Ferenc
