Visszaemlékezéseink

SORREND: ÖRÖKÖS TAGJAINK, VV menetdal 1-2 ANEKDOTÁINK 1-19

ÖRÖKÖS TAGJAINK
MADARAS PÉTER PÁL ny. ezredes ϯ
ERDŐS JÓZSEF mk. ny. ezredes
REIL ISTVÁN ny. alezredes ϯ

1) VEGYIVÉDELMI MENETDAL (MENGYELEJEVES) ide kattintva megszólal
HÁZUNK ELŐTT VEGYÉSZEK JÖNNEK, NÉZZE, DE SZÉPEK ÉDES ANYÁM
MINDEN MENTÉN OTT CSILLOG RAJTUK, GYÉMÁNT FÉNYBEN A NAPSUGÁR
HÉT SZENTSÉG, HOGY MENGYELEJEV LENÉZ AZ ÉGRŐL
ÉS A BÜSZKE VEGYÉSZEKRE VISSZA VISSZANÉZ HALÁLIG.
RÓZSÁM ÉN IS KÖZÉJÜK ÁLLOK ÉS ÉN LESZEK A LEGJOBB VEGYIS.

2) Vegyészdal (EZ UTÓBBI ALIG ISMERT) ide kattintva megszólal
Vegyész! Egy kémikus gyerek!
Soha! Soha se kesereg!
Nevet! Ha hideg a tél,
Ha forró a nyár, Ha süvölt a szél.
BÁTRAN MENETELÜNK AZ ÚTON,
VÍG DALUNK MESSZE, MESSZE SZÁLL,
ÉS HALLJA MEG EZ A NAGY VILÁG,
VEGYÉSZNEK LENNI BOLDOGSÁG.
Vegyész! Egy kémikus gyerek!
Soha! Soha se kesereg!
Nevet! Ha hideg a tél,
Ha forró a nyár, Ha süvölt a szél.

ANEKDOTÁINK  (ugratás az alábbi aláhúzottakra kattintással)
Aki néhány évet eltölt egy szakmában, az kifogyhatatlanul tudna mesél róla.
FELSOROLÁS
1a) Értékmentés, a vegyivédelem népszerűsítése (riport 2023.05.15-én)
1) Árt a természetnek, aki ködösít? (Feltéve 2023.06.19-én)
2) Izomagy kimutatás sugárzásméréssel?
3) A tábornok csele többek megkíméléséhez
4)
5) Tüzet átugrás helyett, ágyúgolyóként átrepülés
6) Gázkamra gyakorlat Kis önkímélettel
7) Önkéntes tudományos diákkör önkéntelen megalakulása
7b) Ha morajlik bárhonnan felbukkanhat (Feltéve 2023.06.23-án)
8) A vegyivédelmi főnök (VVF) tervezésbe visszakerülésének esete
9) A technika ördöge a Pest közeli erdőben
10) Laktanyai történetek 1-2
11) Milyen vegyivédelmi ráhatással lehet lágyvas kötöző drótot, lánggal hegeszteni
12) Legyek vegyszeres üldözése helyett önkiüldözés
13) Tanmese vegyivédelmi élesgyakorlaton
14) Patinás bronzszobor teljhatalmú fényesítése
15) Meggondolatlan klórmeszes falfestés és terepfertőtlenítés
16) Hasznosabbra átirányított pénzfelhasználás a Vegyivédelmi ezrednél?
17) Melírozás nélküli folttal, hátrányban
18) Az ebédhez menés, villanással gyorsítása
19) Könnyekig megható helycsinálás a „feketevonaton”
20) Rövidítés befürdéssel (Lengyel Józsefné Gabi36 visszaemlékezése 2023.06.20-án)

1a) Értékmentés, a vegyivédelem népszerűsítése (riport 2023.05.15-én)
Pfaff László tagozattársunk, értékmentő és a vegyivédelmet népszerűsítő gyűjteményt alakított ki Rétságon. A helyi kis múzeumán kívül, a kisbuszával szinte az ország minden szegletében meg tud jelenni és kirakodni, 1-1 ott zajló rendezvényen.
Az ő jelenlegi gyűjteményét megelőzően, volt már egy rövid életű múzeum, a legnagyobb magyar vegyivédelmi gyűjtemény, naponkénti nyitva tartással, főállású muzeológussal. Azt még az örökös tiszteletbeli tagunk, Madaras Péter Pál nyugállományú ezredes alakította ki, a Kiskőrös közeli laktanyában, az első világháborútól a 80-as évekig terjedő időszakot lefedve. Azonban a Kiskőröstől két kilométerre lévő vegyvédelmi ezred megszűnése után, nem talált másik kiállítóteret. A Hadtörténeti Intézet sem tudott helyet biztosítani neki. Ezért kényszerűen beládázva tárolta átmenetileg, a Nyugati pályaudvar közeli, 5 méter belmagasságú lakásában. Halála után örökösei kérlelhetetlenül elhatárolódtak és nem tudni hova, de elveszett a gyűjtemény.
Ezért nem lehet eléggé nagyra értékelni, tagtársunk ez irányú, hiányt pótló, értékmentő, népszerűsítő törekvéseit.
Visszaemlékezése szerint, 1990-ben kezdte, amikor beindult a laktanyák felszámolása és éppen Vácon, a Honvédségi Híradó Szakközépiskolában tanított. Hozzájuk kerültek több helyről, a mindenféle katonai anyagok, amitől így tudtak addigi gazdáik, a legkönnyebben megszabadulni. Ezek között voltak vegyivédelmi eszközök is, amelyekből engedéllyel néhányat hazavitt.
Ami ott maradt, az mind a Melléktermék- és Hulladékhasznosító (MÉH) telepre került, a legnagyobb sajnálatára. Azután már nem hagyott megállást neki a sorkatonai vegyi-, sugárfelderítő (VSF) múltja. A szakirodalmat, a szabályzatokat is gyűjteni kezdte.
Azóta kiszélesedve úgy alakult, hogy kissé általánosabb jellegű lett. Vagyis nem csak katonai, és nem csak magyar, a gázálarcok és a sugárfelderítő műszerek vonatkozásában. Ez persze lebecsülhető lehetne a begyűjtött tárgyak mennyisége szerint, de hazánkban máshol nem igen található ilyen gazdag összeállításban.
Ahogy gyarapszik az ország, egyre többen gyűjtenek katonai eszközöket. A megnövekedett kereslet és a csökkenő kínálat miatt, a fellelhetők árai meredeken emelkednek, a 30 évvel ezelőtti kezdetekhez képest. Ő ennek ellenére folytatja a fejlesztést cserélgetésekkel, adományok fogadásával, néha vásárlással (a saját nyugdíjától és a felesége tűrőképességétől függően). Esetleg egy katonai mozgósításig zárolt (M) raktár felszámolása is alkalom lehetne, amikor kompletten megveszi egy MÉH-telep. Bár ez utóbbi lehetőség éppen most megszűnni látszik.
Szavai szerint az eddig gyűjtött anyaggal is lehetséges a céljainak elérése, a műszaki értékek megőrzése, bemutatása, a szakirányú érdeklődés felkeltése. Mégsem hagyja ennyiben, noha tudja, egy gyűjtemény teljes, soha nem lesz.
Külön öröm a számára, 1-1 új szerzemény restaurálása, karbantartása, vagy működésre bírása.

1) Árt a természetnek, aki ködösít? (Feltéve 2023.06.19-én)
1998-ban Szentendrén, az egyetemen végzésük után bevonultak, katonai alapozó kiképzése során, a hallgatók, köddel álcázott menetet hajtottak végre. Előtte a ködösítő tiszt gyakoroltatta őket. Az első előre nyújtotta a kezét, hogy megérezhesse az elé kerülő akadályt. A többiek, a közvetlenül előtte haladó derékszíját megmarkolva haladtak, hogy ne ütközhessenek egymásba.
A völgy szélén, a felső harmadban haladó erdei gyalogúthoz érkezésükkor, a völgy másik oldalán feltételezett mesterlövészektől rejtő ködöt fejlesztett a ködösítő, ködgyertyákból, erdőtűz okozása nélkül. Aztán a ködből kiérve a kanyar után, a völgytől távolabb, várta a csapatot.
A völgy túloldalán, mesterlövészek helyett, több oktató is figyelte a fejleményeket, a gyakoroltatás másik helyszínén. A ködösített erdőszéli útra, nem lehetett belátni. Kicsit felette, középtájban volt 1 száraz fa, azon aludt egy bagoly és körülötte kör alakú hiánya volt a lomboknak. Ezen, mint kéményen, kezdett a felfelé kúszó köd kiáramlani. Amikor a baglyot eltakarva, fölé emelkedett, az vijjogva elszállt onnan.
Ezt látva a túloldalon az egyik tanár megjegyezte: na, a természet nagy barátja. Mondta a ködösítő vegyivédelmi szakoktatóra, aki a környezetvédelmet is tanította.

2) Izomagy kimutatás sugárzásméréssel?
1998-ban, a Nemzetvédelmi Egyetem, szentendrei kampuszán zajlott a képzésre felvett hallgatók katonai alapozó kiképzése. A radioaktív sugárzás felderítésének gyakorlása közben alkalmuk volt olyan érzékeny műszer (SSM-1) használatára, amelyikkel a semmit is meg lehet különböztetni egymástól aszerint, hogy kis semmi vagy nagy semmi. Vagyis az egészséget károsító behatások nélkül mérhették a sugárzást. A kötelezők után, érdekességképpen a hallgató combjának izmaiban lévő kálium 39 izotóp sugárzását is megmérték. Azt is megtapasztalhatták, hogy a fiúk nagyobb izom tömegének nagyobb a sugárzása, mint a zsírszövetekkel kecsesre kipárnázott lányoké. Több izom több kálium 39 izotóp, ettől nagyobb sugárzás. Marx György akadémikus azt is kiszámolta, hogy ha egy férfi 8 órán át ölel egy nőt, akkor a nő több sugárzást kap ettől mint Csernobiltól Magyarországon összesen. Aztán hogy, hogy nem, az érzékelő szonda egy fiú homlokára került és ott minden eddiginél nagyobb rádióaktivitást mérhetett. Vajon ez az izomagy meglétének igazolását jelentette?

3) A tábornok csele többek megkíméléséhez
1995 táján, a Sugárhelyzet értékelő és tájékoztató főközpont (SÉTFK) a háborúban, a legfelső katonai vezetés részére gyűjtené és értékelné, a tömegpusztító fegyveres csapások adatait, előre jelezné várható következményeit. Békeidőben erre gyakorolt.
A hadműveleti értékelő csoportok egyike, egy hónap alatt elvégezte a kidolgozást. Majd a kijelölt napon, ezzel a kidolgozással gyakoroltak a többiek, alkalmi csoportosításban.
Egy új kidolgozó, az eddig megszokottat felülmúlót, a lehetségeshez jobban közelítőt tervezett. A nagyobb leterhelés, ellenérzéseket váltott ki. Ez a fülébe jutott az előljárónknak, a tábornoknak. Ő, amikor megint ez a személy lett a kidolgozó, akkor a terv elkészülte után úgy intézkedett, hogy megfordítja. Amit a többiek gyakoroltatására készített, azt végezze el a kidolgozó saját maga. Ez lett a tábornok, többeket kímélő csele. A kidolgozónak nagyon kényelmes dolga volt, mert a kidolgozáskor a végeredményt is el kellett készítenie, az összehasonlításhoz. Tehát számára a gyakorlás úgy kezdődött, hogy kívülről tudta mikor, mire számíthat és már előre tudta a végeredményt is. Azonban a hozzá került alkalmi beosztottaknak, ugyanúgy el kellett végezniük a rájuk eső feladatokat, mintha közülük került volna ki az alkalmi csoport vezetője is.
Ez a kidolgozó, a későbbiekben jelen volt a tábornok nyugdíjba vonulásakor rendezett elköszönésen. Amikor a tábornok ott tartott, hogy nem volt könnyű dolga, akkor közbeszólt: de mi segítettünk. A tábornok kifakadt, pont miattad megyek nyugdíjba.
Mindjárt a feszültséget oldó beszélgetés kezdődött és békésen váltak el.

4)

5) Tüzet átugrás helyett, ágyúgolyóként átrepülés
1982-ben a Kommendálás ezred melletti katonai gyakorlótéren, gyújtó fegyverek elleni védelem gyakorlás folyt. Téma a tűzek oltása és a tűzakadálypálya leküzdése.
Az egyik sorkatona elmondta, hogy ő és egész családja pirofóbiáások Semmilyen tüzet nem használnak. Magam mellé vettem, hogy megállapítsam, akaraterejével le tudja-e küzdeni a tűztől való félelmét. Türelmes fokozatossággal az illető maga is megbizonyosodhatott afelől, hogy megfelelő hozzáállással nem lehet baja. A többiekkel végigcsinált mindent. Azonban a tűzakadálypálya utolsó eleménél az égő házfalnál, nyújtott testtel, csóvát húzó ágyúgolyóként repült át, az ablakpárkányra feltámaszkodó átugrás helyett A túloldalon álló segítő látta, ahogy sisakkal előre ér földet majd teste is lehuppan. Önállóan felpattant, levette a sisakot, a gázálarcot és felordított megcsináltam.

6) Gázkamra gyakorlat Kis önkímélettel
1981-ben a Kommendálás ezrednél Aszódon rendben lefolyt az időszakonkénti gázkamra gyakorlat, a teljes személyi állomány részére. Ezen történt a gázálarc mérethelyességének ellenőrzése. Egyúttal érzékeltette a katonákkal milyen nagyszerűen védi őket a káros behatástól. A alkalmazott könnygáztól könnyük, orruk, nyáluk egybefolyt.
Már csak a kiképzésért felelős ezredparancsnok-helyettes (PKH) volt hátra, aki eddig eredményesen kerülgette ezen a részvételét. Végül őt is sikerült rábeszélni és lementek a vegyivédelmi főnökkel (VVF) kettesben a gázsátorhoz. Annak rendje és módja szerint mindent végig csináltak.
Már csak a megbizonyosodás volt hátra, a gázálarc levételével arról, az mitől védte meg eddig a viselőjét. Ő azt kérte, előbb a VVF vegye le, majd kiballagott és Kis őnkímélettel csak kint vette le a gázálarcát. Nevetve mondta látom rajtad, hogy mitől védett meg engem a gázálarcom. Köszönöm.

7) Önkéntes tudományos diákkör önkéntelen megalakulása
1997-ben, a Zrínyi Miklós katonai Akadémia vegyivédelmi tanszékének vezetője megüzente, hogy az önálló tudományos diákkör fog (TDK) tájékoztatni az osztálytermünkben.
Adott időben megjelent, elmondta a tájékoztatóját és megkérdezte: van valakinek kérdése?
Csendben ültünk, mintha gondolkoztunk volna azon, mit kérdezhetnek. Hamarosan ismét megszólalt a tanszékvezető: hát, ha nincs ellenvetés, akkor mindenki belépett a vegyivédelmi önkéntes tudományos diákkörbe.
Első tudományos feladatunk, egy cikkrepertórium összeállításához válogatás. Majd menjünk föl az összekészített anyagért a tanszékre. Mindjárt bemutatta miként csináljuk, egy éppen nála lévő kiadványon.
Még ki se csodálkoztuk magunkat máris elment.
Percekig hüledeztünk, önkéntelen belépésünkről és az eddig ismeretlen, tudományos munkát vállalásunkról.
Lehordva az anyagokat, mindenkinek jutott 30-40 centi magas kiadványhalmaz. Néhány hónap alatt, határidőig, amit kigyűjtöttünk, azokból egy kis füzet készült, a tömegpusztító fegyverek repertóriuma címen.
Közben egyikünk tapasztalatcsere céljából felvette a kapcsolatot, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos diákkörének vezetőjével. Elmondta neki, milyen ötletesen alakult meg a vegyivédelmi tudományos diákkörünk.
Ellenérző borzongással jött a válasz: ceruzája és papírja mindenkinek van, amire azt ír, amit akar. Ha nincs erre kiválasztódás, csak az elkerülhetetlen megfelelési kényszer, akkor ki fogja elolvasni azt a sok, így születő marhaságot.
Aztán a 3 év képzés alatt, több tudományos tevékenységünk nem nagyon volt. Lett néhány újítás és egyikünk többször pályázott, ahogy megtudta, hogy a 3. év végén kötelező, záródolgozatnak elfogadják azt, amit a tudományos diákköri pályázaton, az első három helyezés valamelyikével díjaznak.
Erre évenként beadott 1-1 dolgozatával elnyerte, elsőben a harmadik díjat, másodikban a második díjat és harmadikban az első díjat. De harmadikos végzősen már kettőt adott be és a másikkal az akadémia parancsnokának külön díját is elnyerte.
Az önkéntes tudományos diákkör, önkéntelen megalakítása nem volt általános. Mindvégig egyedi és megismételhetetlen maradt.

7b) Ha morajlik bárhonnan felbukkanhat (Feltéve 2023.06.23-án)
1979-ben Tótvázsony környékén, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, kihelyezett háromnapos törzsvezetési gyakorlatán, a vegyivédelmi osztálytársakkal reggelizni mentünk. A fák közt célirányosan haladtunk az étkezősátor felé. Az erdő, az ideiglenesen hazánkban állomásozók közül, néhány orosz harckocsi motorjainak morajlásától volt hangos.
Jobbra félig hátra fordított fejjel beszéltem a mögöttem jövőkhöz. Egy keskeny erdei útra lépésem előtt, a mögöttem jövő Lokody Attila, hirtelen a vállamon lévő ruhámnál fogva visszarántott és velem együtt ó is hátralépett. Ezzel egyidőben átrobogott előttünk, balról a lombokból kibukkant, az útnál szélesebb orosz harckocsi. Az elsőt továbbiak követték, szorosan egymás mögött. Szelük megcsapott minket, ruhánk lazább részeit lobogtatva. A talaj remegett alattunk, a motorhangjuk bőgése rezegtette a levegőt.
Nem siettünk, ezért megvártuk elhaladásukat.
Nyilván, ha morajlik, bárhonnan felbukkanhat és aki előre néz, időben észreveszi.
Az eset nem híresült el, nem készült fotó, se más hírverés.
A reggeli sem okozott meglepetést.

8) A vegyivédelmi főnök (VVF) tervezésbe visszakerülésének esete
1975-ben, az Őr és díszelgő ezrednél, az évenkénti törzstiszti gyakorláshoz, szokás szerint a törzsfőnök tervezte be a feladatokat, leegyszerűsítőn elszokva attól, hogy ebbe bevonja a nyugdíjazásáig már nem túl aktív vegyivédelmi főnököt.
A végrehajtás folyamatában bejátszott közlemény, atomcsapásról szólt.
Első jelentőnek szólították, az új, ifjú vegyivédelmi főnököt.
Az akkori ellenségkép és ismert katonai doktrínák szerint közölt, lehetséges, hatalmas pusztító erő, az egész fővárost romba döntötte volna. A teljesen járhatatlanná és túlélhetetlenné válás miatt, magának a törzsnek semmilyen lehetősége sem maradt volna.
Az elhangzott értékelés után, nagy felhördülés lett a jelenlevők között, mert az évek óta szokásosra számítottak, amire már kidolgozott megoldásokkal rendelkeztek.
Az ezredparancsnok, elfogadva a jelentő javaslatát, szünetet rendelt el.
Előkerültek az eddigi kísérleti atomrobbantások tapasztalatai alapján kiadott újabb szabályzatok, ami a szakértékelést beigazolta hármójuk között.
VVF javasolta a következő közleményben hirdessék ki, hogy az előző dezinformáció volt és valójában csak az ötöde hatóerő pusztított, majd aszerint folytatódott a törzsgyakorlat.
A továbbiakban a törzsfőnök igyekezett előre bevonni a tervezésbe a vegyi védelmi főnököt, ily módon megkímélve magát ettől a szakfeladattól.

9) AGV technika ördöge a Pest közeli erdőben
1973 nyarán, a Hátországvédelmi parancsnokság, Kommendáns zászlóaljának vegyivédelmi százada, a zászlóalj kitelepülős gyakorlatán, szak feladatot kapott.
A Pest közeli erdőben be kellett gyűjteni a szennyezett bőrvédő összfegyvernemi védőkészletüket (rövidítve ÖFNI), a légvédelmi ütegtől, akik színlelt vegyicsapást szenvedtek el, majd tiszta tél félre menekülve, szennyezett ruhagyűjtő helyre halmozták.
A vegyiseknek beszállítani, majd mentesíteni kellett, az orosz gyártmányú AGV 3M típusú forrólevegős és gőzös ruházatmentesítő állomásnál.
A gyakorlatot megelőző kiképzés során kikonzervált technikai eszköz, letelepítve várt. A szekrény kocsikba bekerültek a szennyezett védőöltözetek és megkezdődött a kazán üzemeltetése. Nőtt a nyomás az 1 légköri fölé, jelezve a gőz képződését.
Azonban a vizsgáló csapon keresztül nem jött ki semmi, mint ahogy a szekrény kocsi felé sem áramlott gőz sziszegve.
A döntnök aggodalmas arccal figyelte a fejleményeket, a vizsgáló csap minden kémlelő nyitogatásakor, majd 5-nél, már azon a véleményen volt, hogy le kellene állítani.
Végleges döntéséhez igazolást keresve, hirtelen maga nyitotta meg a vizsgáló csapot, ahonnan ekkor kitört egy sugárnyalábban valami rozsdaiszap, a kazán belső falán csordogálókból és a világosbarna társasági kabátját, foltokban sötétbarnára színezte. Egyúttal beindultak a normális folyamatok, jelezve a nyomásmérő nem jót mutatott, vagy az AGV technika ördöge incselkedett.
A döntnök megnyugodva látta a rendes működést és elsietett rendbe szedni az öltözetét.
Ekkortájt megint felmerült, a kazán nyomás próbájának szükségessége, amelyben esetleg a manométer hibája is kiderülhetett volna, úgy ahogy az a polgári életben és kötelező volt, de ennél több azután sem történt. Nem volt benne a szakutasításban.

12) Legyek vegyszeres üldözése helyett önkiüldözés
1972-ben, a vegyvédelmi élesgyakorlat után, várni kellett a terület felszabadításával, az esetleg károsító hatások teljesen ártalmatlanná válásáig.
Ezalatt a területet katonák őrizték. Amikor kiment a labor kocsi, hogy az ellenőrzéshez mintákat vegyen, pár szót váltott az őrökkel. Az őrparancsnok panaszolta, sehol egy árnyék. A felhajtott szélű sátor alatt van ágyakon a pihenőhely is és másik oldalon, a székeken a készültség. Azonban kibírhatatlanul sok a légy. Ez ellen kéne valamit tenni. Majd bentről küldd aeroszolos rovarirtót, mert most legfeljebb piridint tudna adni, amivel a háztartási denaturált szeszt a megivása ellen élvezhetetlenné teszik Többen odagyűltek és kérték, ha ebből van itt, akkor nem várnak másra, ezt kérik. Előkerült az anyag. Kérésre megszagolta az őrparancsnok. Ám a javaslatot a kis helyen kipróbálásra nem fogadta meg és az egészet kilocsolta a sátorra. Szemlátomást eltűntek a legyek. Azonban amikor a labor kocsi dolgát végezve távozott volna, a katonák már nem a sátor alatt voltak, hanem körülötte, mert kiderült hogy a piridin szagát még kevésbé tudják elviselni mint a legyeket.
Ezután már nem csak aeroszolos rovarirtót kellett kiküldeni a kinti az őrségnek, hanem másik sátrat is.

13) Tanmese vegyivédelmi élesgyakorlaton
1972-ben az egyik nyári, vegyivédelmi éles gyakorlaton, Kiskőrös és Akasztó között, a tábori ebédelés közben kihangosítva, lehetett hallani tanmesét a laborvezető helyettessel készült riportból. Ahogy mondta, egy korábbi éles gyakorlat után, a hanyag és nem törődöm vegyi és sugármentesítés miatt, szennyezett maradt a terület. Állítólag valaki álmában látta, hogy elpusztult, az arra a területre tévedt néhány házi és vadon élő állat, valamint az összes növény, a visszamaradt mérgektől. Ugyanakkor a radioaktív maradványoktól torz mutánsok tűntek fel, kétfejű varjú és 1 kóbor macska, amely körbe-körbe futva, nem csak utolérte a saját farkát, de többször át is szaladt rajta. Továbbá az elpusztult a növények helyén, egy megmaradt növény úgy elburjánozott, hogy áthatolhatatlanabb lett, mint ami a Csipkerózsikát álmában 100 évig körbevette.
A következő éles gyakorlat után, a kiképzésen tanultak elszánt és eredményes alkalmazásával, többé ilyen nem fordult elő. Ezért kell fáradhatatlanul betartani minden szabályt, helyesen alkalmazva a kiképzésen tanultakat.
Az elhangzottakat vagy nem hallotta senki, vagy csak nem vették komolyan, mert beszédtéma nem lett belőle. Csupán 1 katona érdeklődött a labor kocsinál a mutáns állatok iránt. Szerette volna kitömve látni. De talán majd ő is csak álmában.

14) Patinás bronzszobor teljhatalmú fényesítése
1972-ben, Kiskőrösön, a Vegyivédelmi ezrednél éppen ügyeletes tiszt voltam, amikor megérkezett szigorú és kérlelhetetlen arccal micu bácsi, egy nem tudni miként szerzett Petőfi szoborral. Amikor az lekerült a teherautóról odahívott és megkérdezte, hogy lehet megtisztítani ezt a szobrot.
Teljes képtelenséggel viccelődve, nagy komolyan mondtam, ásni kellene egy nagy gödröt, azt feltölteni salétromsavval és kénsavval, majd abban áztatva talán megtisztulna reggelig.
Rezzenéstelenül végighallgatott, majd megkérdezte, mi a másik lehetőség.
Mindjárt feleltem, kell 250 üveg Sidol, ami ha a rézkilincsek fényesítésére jó, bizonyára jó lesz a bronzszoborhoz is.
Erre már nem szólt semmit, hanem beszállt a GAZ terepjáró személygépkocsiba és elhagyta a laktanyát, vélhetően hazament.
Már sötétedett, amikor visszaérkezett a GAZ és a sofőrje hozott egy dobozt, azzal az üzenettel hogy csak 238 van, de reggelig ezekkel csináljak valamit, mert én vagyok a főnök a laktanyában, minden ember a rendelkezésemre áll. Kérdésemre kiderült, hazafelé elmentek a Háztartási bolt vezetőjének a lakására, akit onnan elvittek a boltjához és addig kutattak, amíg összeszedték az utolsó Sidolt is. Szó szerint vettem az ezekkel „csináljak valamit” parancsot és betettem a szolgálati helyiségbe, a páncélszekrény tetejére.
Ezek után a felsorakozott bent lévő katonákból azoknak, akiknek nem volt kötelező pihenő idejük, elmondtam mi lenne a feladat a szoborral. Szokás szerint, ez semmilyen lelkesedést vagy nyílt ellenállást nem váltott ki, azonban egy személy jelentkezett. Kiderült, hogy ő civilben glancoló kisiparos és nemcsak megfelelő felszerelése van ehhez, hanem olyan albumja is, amiből a színét is meg lehet választani a szobornak.
Megörülve a magas minőségű lehetőségnek, nem kezdtünk bele a maszatolásba.
Másnap reggel jött micu bácsi, egyenesen hozzám, a megnézett szobortól és megkérdezte, mi történt. Kitérő választ próbáltam adni: miszerint az erős vidéki levegőn úgy látszik nagyon hamar visszanyerte régi patináját (madárürüléses, réz-karbonátos zöldtől a feketéig elszíneződését) . Nyilván nem erre volt kíváncsi, de légvételét kihasználva, komolyra fordítottam a szót. Be van hívva ide, tartalékos továbbképzésre egy glancoló kisiparos, aki szakértő módon letisztítaná, azután szitelen lakkozná. Van megfelelő szakfelszerelése és tapasztalata az ilyesmihez. Sőt, van egy képeskönyve, amelyből még színt is lehet választani, mert a bronz is sokféle lehet, akár aranyozott is. Azonnal magához rendelte az illetőt, kivette a kiképzésből, adott alá GAZ katonai terepjáró személygépkocsit és hazaküldte az ország másik felébe, a szükségesekért.
Másnap délelőtt hosszasan nézegette az albumot. Az első képen aranyszínű szobor volt, de azt mondta, hogy ilyen csak a Lenin szobor lehetne. A második ezüst színű volt, ami nem tetszett neki, mert kispolgári. A többiből pedig nem tudott választani. Ezért azt kérte, legyen eredeti színű, azután színtelen lakkal bevonva. A szobor napok alatt rendbe is jött, de a közeli ősborókásból, önhatalmúlag, szakszerűtlen irtással elhozatott bokrokkal már nem volt ilyen szerencséje. Az ezekből kialakított sövénysor napok alatt elszáradt, a laktanya Petőfi nevet kapó ünnepsége előtt. Habozás nélkül elrendelte a mozgósításig zárolt, csak a legfelső vezérkari főnök engedélyével felnyitható raktárból, az elhasználást a zöld festéknek. Ez a népgazdaságból kisegítőnek bevonultatott járműveknek, a háborúban kötelező, a hadseregünket másoktól megkülönböztető színezésre volt készletezve. Ennek a zöld festéknek a maradéktalan elhasználásával, szórópisztolyozva lefújatta, a megsárgult sövénysorokat szombat estig. Ezt aztán a másnap reggeli eső lemosta és a megint sárgálló bokrok alatt a talajon zöldellt tovább. Ennek ellenére a névadó ünnepség lefolyt és a laktanyánk, a kétszárnyas kapura is kiírtan, Petőfi laktanya lett.

15) Meggondolatlan klórmeszes falfestés és terepfertőtlenítés
1971-ben Kiskőrösön, a Vegyivédelmi ezred laborjának kialakítása közben, szükség volt benzinlámpára. Az egyik, ilyent már csinált, besorozott katonát küldtem, hogy lent a földszinten gyújtsa be, de ne közvetlen a lépcső mellett támassza a lángot a falnak, a teljesítmény fokozásához, hanem egy kicsit távolabb.
A szokásosnál rövidebb idő múlva visszajött, a lámpa nélkül és lelkesen újságolta: elkezdett dagadni a hordó. Feljövetelkor én is láttam a lépcső mellett lévő hipokloritos, zárt, horganyzott bádoghordót. Az ebben lévő, lejárt szavatosságú klórmész port, kálcium-hipokloritot használtuk vízbe keverve, kiképzés közben a vegyimentesítésre. Nem tudom ki, miért tette oda, de raktárosának az irodája is ebben az épületben, a magasföldszinten volt.
Kérdeztem, csak nem annak támasztotta a benzinlámpa lángját? De. Megkímélte a lépcső melletti lábazatot.
Lesiettünk a hordóhoz, de már nem volt mit tenni, beindult a gázképződés. A hordó alja és teteje ívesen felpúposodott és szemmel láthatóan növekedett. Gyorsan távolodni igyekeztünk onnan. Valaki kifele tartott utánunk a lépcsőházból, őt visszaküldtem. Ekkor felrobbant a hordó és a fehér hipoklorit por szétporladt a levegőben, az egyemeletes épület teljes szélességében, a lapostetőig és lassan ereszkedett lefelé. A nyitott ajtajú lépcsőházba visszaküldött katona is fehérlett. Sajnos a falat is beborította, ott maradón, így lett kórmeszes falfestés és a házelő kertnek terepmentesítése. Először a fegyverzeti főnök nyitotta ki az ablakát és kihajolva kérdezte, mi volt ez a robbanás. Azt feleltem, csak a hipokloritos hordó robbant fel és jobb, ha becsukja az ablakot, mert a por beszáll oda is. Megnyugodva meg is tette.
Bár még nem fordult elő ilyesmi magától, ennek ellenére, soha senki sem kérdezte, miként történhetett, csak a járdát kellett feltakarítani meg a lépcsőházat a folyosó beporozott részével.

16) Hasznosabbra átirányított pénzfelhasználás a Vegyivédelmi ezrednél?
1971 őszén Kiskőrösön, a Vegyivédelmi ezrednél, a felelős parancsnoknak, a felelőtlennek bizonyuló, lelkesen hóbortos és teljhatalmú (még 56-ban Kalocsán karhatalmistaként lövető) politikai helyettese (laktanyai becenevén micu bácsi) azzal fogadott, hogy kaptam 200eFt-ot laborfejlesztésre. Abból hasznosra költve, ő már a laktanyában 4 kommunista ifjúsági klubot kialakított és még maradt 40eFt nekem, a laborvezető nélküli, laborvezető helyettesnek.
Akkoriban a Kossuth díjhoz adtak 50eFt-ot és a havi jövedelmem pedig 4eFt-nál alig volt több.
Egy idő után, mondta is a gépjármű műhelynek törzszászlós parancsnoka, ha nekem a biciklimhez kell valami, akkor bármit kérhetek, de ha a laborhoz kérek, abból elege van, arról már hallani sem akar, de adjak rá pénzt és szívesen kimegy, megveszi nekem.

17) Melírozás nélküli folttal, hátrányban
1969-ben a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, a harmad évesek, vegyi laborgyakorlaton össze spriccelték egymás haját, hidrogén peroxid oldattal, amihez hasonlót a fodrászok is használnak a hajszőkítéshez.
Ezen nevetgélve, hiéna foltosan mentek fel a körletbe.
A sapka alatt különösebben nem tűnt fel senkinek.
Azonban a laktanya elhagyásához, sapkával a kézben, vagy a hón alatt, mentek a körletelhagyási engedélyükért, a kijárat közeli alegység ügyeletes asztalához. Ott kivételesen a századparancsnok ült és neki nem tetszett az, amit látott és azt mondta, amíg ilyen katonához nem méltóan foltosak, addig nem hagyhatják el a laktanyát.
A harmadévesek nem jöttek zavarba, egyik engedélyes elsőst kiküldtek hajfestékért, azzal mindenki barnára festette a haját és máris mehettek.
Aztán kiment volna egy másodéves is, aki mindenről semmit sem tudott.
Neki már születésekor a hajában volt egy fehér folt, ami mindeddig megmaradt.
Véletlenül a századparancsnok, azon a napon, őt is a foltos oldaláról látott meg és mindjárt visszaküldte. „Megmondtam foltos hajjal nem lehet kimenni.”
Hiába beszélte el a foltja történetét, az ítélet nem változott. A melírozás nélküli foltjával, hátrányba került.
A másodéves visszament a körletében, ahol volt, aki tájékoztatni tudta a harmadévesekkel történtekről és küldte a maradnék hajfestékért befestésre. Szívesen adtak volna belőle, a bent maradt harmadévesek. Azonban a másodéves egyéb lehetőséget választott a kijutásra. Kimászott a kerítésen a laktanyából, mint megannyi máskor, amikor többnyire nem volt laktanyaelhagyási engedélye.

18) Az ebédhez menés, villanással gyorsítása
1969-ben, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán (ZMKMF, az Üllői úton, a Népliget egyik oldalán) történt, egy vegyi laborgyakorlat alkalmával, hogy mindenki befejezte a feladatát. Ez, az idegméreg kimutatása volt, biokémiai reakcióval (lóvérsavóval). Már mentünk volna ebédelni, de várnunk kellett, mert egyik társunk még nem végzett.
Közülünk valaki, hogy felgyorsítsa a folyamatot, egy tégelybe magnéziumport tett, majd háromlábú tartóra tett drót háromszögön, betette az ott dolgozó vegyifülkéjébe. Félrehúzta a hátsó sarokba, alatta az ezért becsatlakoztatott gázégővel (Bunsen égővel). Az elfoglalt személynek a feladatra összpontosító figyelmét semmiben sem zavarta meg. Megkérdezte: ugye nem zavarja mikor lesz kész? Az elfoglalt társunk erre sem figyelt fel. A gyorsítást vállaló kisompolygott a hátsó teremből, át egy másik termen és a folyosón a többiekhez érve halkan mondta: villanásnyit várunk azután mehetünk A folyosóra nyitva volt résnyire a tanári szoba ajtaja. Hirtelen villanás tűnt fel, a belső termeken át a folyosón, egészen a tanári szobáig.
A laborvezető kipattant a folyosóra és megkérdezte: dolgozik még valaki? Mondtuk a még bennlévő nevét. Besiettünk és ott láttuk a társunkat, akinek még mindig káprázott a szeme, az ott legvakítóbb villanástól.
A laborvezető elhúzta a vegyifülkéktől. levette róla a gumikesztyűt és elküldött minket ebédelni. Ő pedig fecskendezett a vegyifülkébe mentesítő anyagot, a minden eshetőségre készre odakészített spriccelő flakonból.
Kérdeztük társunktól mi történt, de nem tudott mondani semmit se.

19) Könnyekig megható helycsinálás a „feketevonaton”
Szikora Mihály ny. ezredes 2023. januárban leírt története
Még az ezerkilencszázas évek végén az elmúlt században történt, hogy életem egy szakaszában nem kerülhettem el a vasúti közlekedést.
Vajon ki emlékszik a 60-as évek Budapest-Nyíregyháza (Mátészalka) útvonalon közlekedő gőzvontatású vonatokra. Na „ők” voltak a feketevonat (és nem a kocsik festése miatt).
A személyvonat menetideje Nyíregyházára és vissza is, hozzávetőleg 6 óra, de a sietősebb gyorsvonat (amin azért klasszikus étkezőkocsi is volt) már akár négy óra alatt is célba érhetett.
Hétvégeken ezeken a vonatokon, a fővárosban (és környezetében) az építőiparban dolgozó, nem kifejezetten fehérgalléros munkások utaztak, akiknek jó része már felszálláskor is kapatos volt. Az utazók összetétele jól leképezte a keleti országrész (főleg Szabolcs) nyomorúságát, lakossági összetételét, Ezt a képet színesítette kicsit, a kötelezően egyenruhás katonák elenyésző kisebbsége.
A katonai tisztképző főiskolán, az úgynevezett növendéki szakaszunkban, voltunk páran, akik ezen az útvonalon töltöttük eltávozásuk (hétvégi laktanyaelhagyási engedélyünk) egy részét. Akire biztosan emlékszem: az Öreg (nyugodjon békében), aki Szajolig (vagy Törökszentmiklósig) utazott, a Bütyök, akinek Cegléd volt a bázisa, és a Rudi, aki egy idő után együtt zötyögött velem (plusz félóra!) Nagykállóig.
Történetünk időszakában még ritka volt a „hosszú eltáv”, Jó, ha 40 órára elhagytattuk bázisunkat (szombat 14 és hétfő 6 óra között). Alig maradt szabad időnk, a kényszerű várakozási és menetidőkön kívül.
E bevezető után a történet a következő: Karácsonyhoz közeledve – még posztóköpenyes korunkban zajlott, a növendéki életem talán legemlékezetesebb utazása.
A már említett négyes, utazhatott haza! Kellő bemelegítő rohanás után a Téglavető utcából érkeztünk Kőbánya-alsó vasútállomásra és rögvest be is furakodtunk a peronon várakozó tömegbe. Óráknak tűnő várakozás után befutott a feketevonat.
Komoly közelharc árán egy kupacban sikerült felküzdeni magunkat egy fülkés kocsi folyosójára, ahol legalább az egyik lábunkat meg tudtuk vetni.
A mást választás legcsekélyebb lehetősége nélkül, órákat ilyen körülmények között tölteni, szinte kibírhatatlan. Az elviselhetetlen meleg, tömény cigarettafüst, a szinte belélegezhetetlen áporodott levegő, alkohol- és a fogyasztása melléktermékeinek bűze, a szinte folyamatos lökdösődés, hiszen valakinek, valamerre mindig mennie kellett.
Egyik lábbal az ugráló padlón, másik valahol a nehéz levegőben. Szerencsés volt, aki egyik kezével a mennyezethez ki tudott támasztani.
A posztóköpenyben azonnal izzasztó szaunában éreztük magunkat, a rosszullét határán.
Nagy zötyögések közepette, éppen egy olyan fülke előtt próbáltunk túlélni, amelyben nyolcan, vagyis minden helyen ültek.
És akkor az Öreg szólt:
Várjatok! Vegyük le a köpenyeket és kérjük meg a fülkében lévőket, engedjék meg, hogy felrakjuk a csomagtartóra!
Komoly – főként egykezes – tornamutatványok és kis bajtársi segítség árán sikerült is levenni a köpenyeket, amiket lapos négyszögbe összehajtogattunk.
Az utasok bólintására felraktuk a csomagtérbe. Jutott belőle az ablak közelébe is.
Az Öreg sokáig kotorászott a táskájában, mire sorra került. Gondoltuk a cigarettáját keresi.
Megkönnyebbültünk. Nagydolog, hogy legalább a pakkunk kényelmesen utazhat, Köpeny nélkül pedig már mi is vékonyabbak voltunk az utastömegektől beszűkült élettérben.
Nem sok idő múlva a fülkéből kiment az egyik utas, talán, könnyíteni akart magán. Aztán kiment a második, majd szépen sorban a többi is. Volt, aki szipogva távozott, de hát a náthás decemberben, ez akárkivel előfordul.
Mivel hosszabb idő után sem jött vissza senki, betódultunk az üres fülkébe, ahol azonnal ismerős szag vágott orrba bennünket. Ez CAF!? (No nem a Construcciones y Auxiliar de Ferrocarriles, Pesten is közlekedő spanyol villamos!) hanem a katonai kiképzésben használt (klór-acetofenon). Ezt a kristályos anyagot, a beindítás utáni hővel elpárologtatva, fütyülős ingerlő füstgyertyákból alkalmazták, a vegyitámadás imitálásra, váratlan földre dobálásokkal, gyakorlótereken. Jó néhány ilyennek a szétszerelésével jutott az Öreg a könnyekig megható helycsinálásig.
Ablak le!
Intenzív szellőztetés után, némi egészséges bűntudattal, kényelmesen elhelyezkedtünk és feldobva a helyfoglalás élményétől, kitaglaltuk a körülményeket.
Nagy szerencsénk volt, hogy a szellőztetés nem jutott eszükbe.
Ez a módszer nem terjedt el a kristályok beszerzésének és alkalmazásának nehézségei miatt.
De még később is csak ritkán és kevesek alkalmaztak, a kiképzésből elcsent, könnyebben kezelhető, üvegampullás könnygázt, különböző kis helyek, soron kívüli elfoglalására (például az utcai telefonfülkében, szégyenérzet nélküli sokat beszélgetés lerövidítésére).

20) Rövidítés befürdéssel (Lengyel Józsefné Gabi36 visszaemlékezése 2023.06.20-án)
1962-ben a férjem, Szekszárdon volt az 5. önálló vegyi-, sugárfelderítő század parancsnoka 1968 tavaszáig.
Akkoriban, még 1955-től kezdve, minden évben 3 hónapos tábori kiképzés volt Diszelben, ahova a hívatásosok közül, aki akarta vihette a családját.
A családokat is besorolták a menetoszlopba, a katonai teherautókon elhelyezett gyerekággyal, játékokkal és más szükségesekkel. A helyszínen, külön családi tábort alakítottak ki, a katonák táborától kicsit távolabb. Ide 2-3 “szobás” sátrakat állítottak, attól függően, hány lurkó volt a családban.
A táborban a katonáknak, ugyanúgy volt szolgálat, kiképzés, étkezés, mint a laktanyában és nagy fegyelem. Mi feleségek főztünk, ha kellett.
A gyermekek délutáni alvása után kirándultunk az erdőbe, szedtünk gombát, amit élelmes “kiskatona” ötletére, kisikált, fertőtlenített lavórban főztük meg. Abból is ettük, mindenki a saját kanalával. Tündéri társaság “verődött” össze. Azóta sem ettem olyan finomra sikeredett gombapörköltet, egy életre szóló élményem maradt.
E bevezető után a történetem a következő
Szombat lévén, egy tavas barlangba szerveztek kirándulást. A családi tábor kissé messze volt az indulási helytől. Mi ketten. a majdnem 2 éves fiammal, időben elindultunk. Azonban, hogy ne kelljen hosszasan cipelni, egy lerövidítő mellékutat választottam, ami csendes volt, a madár sem járt arra. Alig száz méter séta után, furcsa hangú vízcsobogás törte meg a csendet és fütyülés, hahota, meg minden elképzelhető figyelemfelkeltő hangok, szavak hallatszottak jobbról. Kicsit későn, de rögtön észbe kaptam. Ezen az úton, nem lett volna szabad mennünk, mert ott volt használatban a Tábori fürdető gépkocsi (TFGK). Felkaptam a fiamat, hogy takarja a rálátást az irányukban és elsiettünk mellettük. Már nem volt értelme visszafordulni. Kissé kínos volt, de túléltem. Később a családok között, a fiam a tavas barlangban, mindenki által hallhatóan megszólalt: Anyuka, én is úgy szeretnék fürdeni este, ahogy a bácsik.
Ki gondolta volna, hogy Ő pont a barlangban kirukkol a történéssel.
Az utam lerövidítésével, így fürödtem be.