Egy-egy utazás, kirándulás alkalmával hányszor csodálkozunk rá egy templom, egy szebb napokat megélt kúria, vagy valamely patinás közintézmény színes ablakaira, apró színes mozaik kövecskékből kirakott képeire. A Törzsasztal tagozat a magyar üvegfestészet és mozaik – itthon a feledés homályába vesző – de nemzetközileg elismert művelője életének és munkásságának bemutatására tervezett egy érdekesnek ígérkező programot.
Látogatás Róth Miksa császári és királyi udvari üvegfestő és mozaikművész emlékházában és műintézményében.
Külső-Erzsébetvárosban, a százéves épületek között szerényen húzódik meg, és csak a kapualjban elhelyezett kis tábla jelzi, hogy ez a kétemeletes ház a Róth Miksa Emlékház és Múzeum. Hét tagozatból verbuválódott népes csoportunk megilletődötten lépett be az eredeti bútorokkal berendezett nappaliba, ahol annak idején Róth Miksa előkelő, leendő megrendelőit fogadta és tárgyalt velük. Bennünket Kálmán Mária múzeumpedagógus fogadott és volt útikalauzunk a közel kétórás időutazásban.
A korhűen, nagy szakértelemmel berendezett termekben, a szemet gyönyörködtető alkotások között sétálva egy nagy tudású művész munkássága mellett a XIX. század vége és a XX. század társadalmi, történelmi környezetét, egy család sorsán keresztül is megismerhettük.
Megtudhattuk, hogy a 160 éve született Róth Miksa nagyapja és édesapja nyomdokait követte. Ipariskolai tanulmányait befejezve 1885-ben a Dohány utca 10-ben nyitotta megüvegfestészeti műintézetét és kezdte meg önálló munkáját. Bár zsidó vallású volt, ekkor még nem a vallás, hanem a művészi színvonal volt a meghatározó, így jelentős számban voltak más felekezetekhez tartozó előkelőségek, templomok, imaházak felkérései is. Tárlatvezetőnk indulásként rögtön kiemelte a Mária és a gyermek Jézus címet viselő ólmozott üvegablak kompozíciót, mely Róth virtuóz technikai és technológiai képességét bizonyította az antiküveg, katedrálüveg és festettüveg együttes felhasználásával. Az egyre nagyobb kihívásokat kereső Mester 1893-ban nyugat európai tanulmányútra indul. Angliai, belga, francia, német mesterek munkáit tanulmányozza és nagy hatással van rá főként a német és az olasz művészet, az itteni templomok, kolostorok művei. Ennek bizonyítására látható két új technikával készült ólombetétes képe, melyek német inspiráció alapján készültek. Alig néhány lépéssel arrébb a görögkeleti Szűz Máriát ábrázoló aranyfóliás és muránói üveg mozaik kép ikonszerű megjelenítése is jó megfigyelésről,komoly vallástörténeti ismeretekről tanúskodik.
A hisztorizáló, főként egyházi ihletésű festett és ólomberakású üvegképei a történelmi Magyarország, de Európa, sőt Amerika jelentős építészeti alkotásaiban is megtalálható. Budapesten a Zeneakadémia, Gresham Palota, a Kálvin téri és a Rózsák terei Plébánia templom, a Fasori Gimnázium és Evangélikus templom, a Parlament a mai napig őrzik műintézménye munkáit. Marosvásárhelyen a Kultúrpalota és a Városháza, Szegeden a Fogadalmi templom ablakai, a szabadkai városháza, s hosszan lehetne sorolni a még látható, vagy a háborúk borzalmaiban megsemmisült helyszínek listáját.
1897-től, nyugati tanulmányútja tapasztalatait felhasználva és továbbfejlesztve üvegmozaik alkotásaiban a szecessziós irányzatot követi. A muránói színes üveg és a pécsi Zsolnay eozimmázas üvegmozaikjaival készített képei méltán avatnak nagy sikert. 1898-ban elsőként kapja meg az Iparművészeti Állami Aranyérmet. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, két évvel később a torinói, majd az 1904-es Saint Louisi világkiállításon már arany éremmel díjazzák munkáit.(Érdemes megjegyezni, hogy a párizsi alkalommal az amerikai Tiffany előzte meg.) A versenyen szereplő munkái közül a muránói üvegmozaik borítású cserépkályha a múzeum fogadóhelységének dísze most is. Itthon munkássága elismeréséül a Ferenc József rend lovagi fokozatát kapja meg.
A soron következő szobában a falakon Róth Miksa személyesen készített, vagy általa jóváhagyott megrendelések tervrajzai sorakoznak, melyek az udvar hátsó részében lévő műhelyben váltak valamely közintézmény, vagy jómódúmegrendelő épületének ékkövéé.
Az I. világháború és az azt követő trianoni szerződés, valamint a gazdasági válság nagy törést jelentett Róth Miksa műintézetének. A XX. szd. első évtizedében még divatos art deko irányzat megrendelői és a megrendelések száma érthető módon csökkentek. A festett és ólombetétes üvegalkotások iránti érdeklődés szinte megszűnt. Az új megoldásokra mindig fogékony művész most is talpon maradt. A nagyméretű, művészi kivitelű világítóablakok, üveg- és mozaikképek helyett egyedi stílusú ajándék és használati tárgyakat (pl. Tiffany stílusú lámpák, kisebb mozaik képek, vázák, kínáló tálak, stb.) készít.
Az egykor világhírű, ünnepelt művész egyre inkább feledésbe merült. Utolsó nyilvános megjelenése 1938-ban volt. A végső döfést 1939-ben, a II. zsidótörvény jelentette számára.Műintézetét bezárták, majd államosították. Élete hátralévő öt évében már csak íróasztal fiókjának dolgozott. Tele volt tervekkel, de önálló alkotása már nem jelent meg.
Az Emlékház és benne a Róth család története is érdekes kórkép. 1897-ben Róth Miksa megismerkedik a híres cementgyáros Walla József lányával. Szerelmük beteljesülésének két akadálya is volt. Egyrészt Róth zsidó vallása, másrészt a házasságon kívül született lány mélyen katolikus vallása. Róth kikeresztelkedik, felveszi a katolikus vallást és Walla is megenyhül engedélyezi, hogy lánya a Walla Jozefina Emma néven mondja ki a boldogító igent.
1911-ben költöznek a Nefelejcs utca 26-ba, ahol a kor szokásának megfelelően művésztársai, barátai rendszeres vendégek voltak. Ezt a sort rúgta fel a zsidótörvényekmegjelenése. A házat és műhelyt (először) államosítják és nagyrészét szükséglakásokká alakítják. Róth Miksa 1944.június 13-án meghal szívgyengeségben és csont tbc-ben.Felesége és három gyermeke a számukra kijelölt lakásban élnek tovább Róth megmaradt alkotásaival, személyes tárgyaival. 1945 után ismét államosítják, immáron másodszor a házat, benne a hajdani tulajdonosokkal. Walla Jozefina társbérlő(!) 1970-ben bekövetkezett halála előtt, az akkori kerületi tanáccsal köt egy végrendeleti szerződést, mely szerint halála után a vele lakó legkisebb leánya, Amália haláláig a lakásban lakhat, majd ezután a tanácsra hagyja örökségül, egyenesági leszármazott híján, azzal a megkötéssel, hogy a házban Róth Miksa múzeumot kell működtetni. Ez 1989-ben bekövetkezik és – az ekkor még kerületi tanács – a végrendeletnek megfelelően elkezdi a ház visszaalakítását. Ennek eredményét láthattuk most.
Köszönet a hagyomány ilyen színvonalas és korrekt ápolásáért az önkormányzatnak (mely jelenleg is fenntartója az Emlékháznak) és a múzeum minden munkatársának.
Szöveg és fotók:
Pácser Bálint
