Szeptemberben Takács Tamás kiskunlacházi lakos email-ben értesítette klubunkat, hogy „Két magyar pilóta óvodás koromban zuhant le a szomszéd utcánkban. A bátyám haverjai voltak. Már mindenki meghalt, akik eddig gondozták a sírt. Próbáltam ebben az ügyben intézkedni, de nem értem el eredményt. A sírok Lacházán vannak, nagyon mostoha körülmények között.”
A kéréssel megkerestük az MH KIKNYP illetékesét, akivel sírgondozás ügyben tartjuk a kapcsolatot, s megegyeztük abban, hogy 2024. október 29-én elmegyünk Kiskunlacházára a sírok rendbetételére. Időközben kiderült, hogy a két halott pilóta Kopcsik László hdgy. szdpk., és Fekete Balázs szkv. légilövész volt, akik a székesfehérvári 28. Csatarepülő Hadosztályban szolgáltak, és 1953. augusztus 7-én szenvedtek repülőkatasztrófát. Kopcsik László hadnagy a 2. század parancsnoka volt és 1952-ben végzett Cskalovi a repülőtiszti iskolán. 21-es oldalszámú Il-10-es repülőgépével Kiskunlacházán egy lakóház mellett csapódott a földbe, miután a 25 m-es magasságon végrehajtott harmadik fordulónál egy lakóház tetőjének ütközött.
A jelzett napon, egy csodálatosan napfényes októberi reggelen érkezett meg az MH Budapesti Nyugállományúak Klubjának kis csoportja a kiskunlacházi temetőbe. A sírok rendbehozatalát kezdeményező helyi lakosnak a vezetésével jutottunk ki a temetőbe. Itt találkoztunk Galambos Lajossal, a református egyház helyi gondnokával, aki megmutatta a sírokat, és röviden tájékoztatott a repülőkatasztrófa helyi lakosok körében, szájhagyomány útján terjedő legendájáról, mely szerint a pilóta a levegőből virágcsokrot szórt a mennyasszonyának, s emiatt zuhant le a repülőgépe.
A sírok állapota az elképzeltnél is elhanyagoltabb volt, azokat szinte áthatolhatatlan védőernyőként beborította a borbolya, néhol kar vastagságú ágakkal. A pilóták sírja eltűnt a bokor alatt. A növényzet eltávolítása után előkerült egy műkőből készült sír, mely a rajta elhelyezett márványtábla szerint Fejős Károlyé volt, a név nélküli, korhadásnak indult, már-már kidőlt fejfa, a temetői nyilvántartás szerint Kopcsik László hadnagyé. A harmadik sírhelyet szinte nem is lehetett azonosítani, csak a föld felszínének kiemelkedése utalt arra, hogy ott egykoron egy sír lehetett.
Kis csapatunk nagy lendülettel látott munkához és Fejős Károly őrvezető sírját sikerült is megtisztítani a sok növénytől, de a két pilóta sírjának rendbehozatalához nem rendelkeztünk megfelelő eszközzel. A helyi önkormányzat jelenlévő képviselője viszont felajánlotta, hogy egy „Bobcat-el” elsimítják a gyökerekkel teleszőtt földet, sőt mindkét pilótasírra fejfát is állítanak.
Fejős Károly őrvezetőről sajnos nincs igazán információnk, a sírápolásban tevékeny részvételt vállaló MH KIKNYP munkatársai, de még a helyi lelkészi hivatal sem rendelkezett hivatalos adattal. Egy dolog vele kapcsolatban azonban valószínűsíthető, hogy őrvezetőként nem lehetett pilóta. Hol szolgált, mi okozta halálát ilyen fiatalon, számunkra egyelőre nem ismert, azt viszont láttuk, hogy a sírt valaki, valószínűleg az édesanyja, hosszú ideig gondozta. Végül félsikerrel távoztunk, Fejős Károly őrvezető sírját rendbe hoztuk, megkoszorúztuk, de a két repülőkatasztrófát szenvedett katona sírjának helyreállítására még néhány napot várni kellett.
Dr. Keszthelyi Gyula, elnök
